Esik az eső, a szobában raboskodom egy bögre gőzölgő kamilla teával a kezemben. Ideális az idő arra, hogy újra végiggondoljam, mi történt velem az elmúlt 2 hónapban. A telefonom, mint mindig itt pihen mellettem, benne sok száz chilei fotó élményekről, emberekről, épületekről, ételekről, borokról, kutyákról és macskákról. Nézegetem őket, és eltöprengek mi változott, mióta eljöttem otthonról.

Én változtam: kívül kissé, belül inkább.

Egészségesebben étkezem, és van időm a mozgásra is. Ez azt hiszem, látszik kívülről.

Korábban még nem éltem külföldön, most elvesztettem ezt a szüzességem. Csupa pozitív érzés volt bennem a költözéskor is és azóta is ámulok, mit hoz ki belőlem a dél-amerikai levegő. Olyan dolgokon gondolkozom, melyeken eddig eszem ágában sem volt. Szerencsére nem ért nagyobb kulturális sokk, ami annak is köszönhető, hogy nagyon gyorsan és általában zökkenőmentesen alkalmazkodom az újdonságokhoz, na meg persze az is segített, hogy nem egyedül költöztem a világ másik felére. Arra viszont nem számítottam, hogy ez az utazás mekkora lelki utazás is lesz egyben. És még csak 2 hónapja érkeztem.

Van egy bizonyos felfogásod az életedről, majd jön egy nagy kaland és megismered egy újabb részed, ami eddig szépen pihent legbelül. Távol kellett kerülnöm a családomtól és a barátoktól, hogy értékelni tudjam ezeket az emberi kapcsolatokat, és rájöjjek, mi számít. Arról nehéz nyilatkozni, aki és ami a szemed előtt van folyamatosan. Legyen az egy másik ember, de főleg saját magad. Olyan ez, mint amikor valakivel együtt élsz, és nem veszed észre, ha szépen lassan változik, egy régen látott ismerős viszont azonnal kiszúrja a különbségeket. Néha egy nem várt beszélgetés egy idegennel az, ami tükröt tart eléd, elgondolkodtat, és hatására olyan dolgokat ismersz be magadnak, amivel eddig nem akartál szembenézni. Olyan régi érzések kavalkádjával találkozol hirtelen, amikhez rég volt szerencséd.

Hihetetlen, hogy mennyit tesz hozzád egy új kultúra, az emberek, akikkel útközben találkozol. Érdekes megtudni, mi mozgat másokat a világban, honnan jöttek és mi érdekli őket. Ha kíváncsi vagy, annyi mindent megtudhatsz a világról, és sokkal gazdagabb leszel tőle belül.

Sok most bennem a kérdőjel, a megerősítés és sok az új válasz is. Élvezem, hogy ennyi mindent érzek egyszerre, és közben annyi új történik velem. Itt képtelenség annyit stresszelni, mint otthon, mindeközben itt is pörög az agyam egyszerre az egész univerzumon.

Én abban hiszek , hogy minden okkal történik, mindig ott vagyunk, ahol éppen lennünk kell, és azt éljük át, amit akkor szükséges. Lehet, hogy ez néha túláradó boldogság, máskor egy hatalmas pofon, de ott és akkor az élet tanít, felkészít valamire, hogy értékelni tudd majd azt, ami később történik veled.

Chile csodás ország, annyira örülök, hogy ide sodródtam. Kíváncsian várom, merre visznek legközelebb a lábaim, azaz inkább az álmaim.

Valparaíso lépcső - Forrás: saját kép

"Lábak, miért van szükségem rájuk, ha vannak szárnyaim, hogy repüljek?" - Frida Kahlo